Ismeritek az érzést, amikor szerelmesek vagytok egy srácba, boldogan éltek együtt, azt hiszitek a világ már nem is lehet csodálatosabb, amikor hirtelen jön egy szakadék, és mire a sikoly kiszalad a szádon, már egy új, ismeretlen férfi karjaiban pihensz, aki elfeledteti veled a régit? Én ismerem. És nem túl kellemes!
Csak egy nappal vagyunk az árulás előtt. Minden tökéletes. A Nap fényesen ragyog a decemberi kék égbolton, a levegő forró, csak a kocsiban szorgosan dolgozó légkondi hűti le a teret.
- Ah, nézd ezt az órát! És ez a nyaklánc? Milliókat fogunk velük kaszálni! - Ujjong Shane a hátsó ülésen, mai nyereményünket vizsgálgatva.
- Mink van? - Kérdezem, szememet a táblán tartva, mely csak ennyit üzen: "Visszavárjuk Sydney városába!". Lehúzom fejemről fekete símaszkomat, majd egyik kezemet a kormányon tartva kiengedem hosszú, barna fürtjeimet, a sötét hajgumi fogságából.
- Inkább mink nincs? Minden, amit csak el tudsz képzelni! Ebből végre letelepedhetünk, Brisbane-ben, szerezhetünk új, hamis iratokat és...
- Megpróbálhatjuk elfelejteni a múltat, hogy könnyebb legyen beilleszkedni - Fejezem be mondanivalóját. Hangos cuppanást hallat, ahogy megcsókolja teli hátizsákját, aztán előremászik és puffan egyet az anyósülésen.
Az első megállónk egy ismeretlen kisváros benzinkútja. Shane szerint tankolás után, egyszerűen el kéne hajtanunk, de én tisztességes akarok lenni, ezért bemegyek, míg ő üzemanyagot ereszt a kocsiba. Lekapok a polcról egy zacskó chipset, valamint kiveszek a hűtőből két üveg jéghideg kólát, majd fizetek. Készpénzzel.
Kifelé menet veszem csak észre a férfit, ki tekintetével végigkíséri összes tettemet. Fiatal, húszas éveiben járhat, szőke haját hátrafogva hordja, kék szemei mélyen bőrömbe fúródnak. Furcsa, mintha akarna valamit. Mintha ismerne. Pedig az életemre esküdve is megfogadnám, hogy még sosem találkoztunk, hiszen alaposan megjegyeznék egy ilyen csodás arcot. Fekete pólójában, farmerjában s abban a bőrdzsekiben pont úgy fest, mint a Disney-filmek rossz fiúja, ki minden szerelmi bánat okozója, a lányok mégis kívánják.
Dudaszó jelzi, hogy Shane már vár, így elhagyom a helyiséget. A férfi is látótávolságon kívülre kerül, ezért gondolataim végre visszatérnek a valóságba.
- Mit szólnál, ehhez a motelhez? - Mutat pár képet a telefonján Shane. Ő az én saját szívtipróm. A fogadó nem túl nagy, nem is a legmodernebb, de pont jó ahhoz, hogy ne keltsünk feltűnést ma éjszakára.
- Tök jó! Merre van? - Fordítom el a kulcsot az autóban, majd Shane navigációját követve hajtok el szállásunkig.
Ahogy bezárul mögöttem a 8-as szoba ajtaja, Shane ajkai már az enyémre is tapadnak, heves táncot kezdenek járni. Nyelve hamar begördül fogaim közt, kezei csípőmre tapadva húznak közelebb hozzá, aztán picit lejjebb csúszva, erősebben ragadnak meg, hogy felkaphassanak. Dereka köré fonom a lábaim, mire ő eldől velem az ágyon. Boldogság, pára, és apró nyögések terülnek szét a levegőben, életem legcsodásabb éjjelén...
Reggel, az ágy másik oldalán csak egy cetlit találok. "Elmentem, eladok 1-2 dolgot, de 9-re várlak az alábbi címnél. Elviszlek reggelizni. Szeretlek. Shane". Néma mosollyal válaszolok, majd öltözködni kezdek. Tegnapi blúzomat bőrdzsekivel takarom el, ezeket pedig fekete nadrágommal társítom, hajamat lófarokba kötöm. Ezután bakancsomba bújok. Elkészültem, de fel nem készültem a sorscsapásra, mely csak ez után következett...
Már az is rettentően gyanús volt nekem, hogy a megadott cím egy hatalmas házhoz hozott, ám arra, hogy mi is történik éppen csak akkor jöttem rá, mikor megjelentek a zsaruk. A bénultságtól menekülni sem tudok. Kamu volt a levél, hazugság volt minden szava. Elhitette velem, hogy szeret, mikor valójában nem is érzett így, s beetette azt is, hogy egyszer még boldogok lehetünk. Kamu! Kamu, ahogy az eddigi életünk is az volt.
Ismeritek az érzést, amikor kibilincselve ültök egy szobában, előttetek egy asztallal, meg egy nyomozóval, aki idióta kérdéseket tesz fel, melyekre lehetetlen úgy válaszolni, hogy ne tűnjetek bűnösnek, még akkor is, ha valóban ártatlanok vagytok, s mellettetek egy tükör, melybe ha belenézel magadat látod, pedig tudod, hogy mögötte ki tudja még hány rendőr áll, hallgatózva? Én ismerem. És nem túl kellemes!
- Kérdezd meg még párszor, a válaszom akkor is ugyanaz! Nem akartam betörni a polgármester házába, én csak a barátom levele miatt voltam ott. Ha elengedsz megmutatom!
- Ugye nem képzeled, hogy elengedlek? - Sóhajtok.
Ekkor ismét megkérdi: - Miért akartál betörni abba a házba? - Arra vár, hogy bevalljam, amit valójában nem is követtem el. Azt akarja, hogy hamis vallomást tegyek, hogy hosszú évekre börtönbe kerüljek, hogy arca dagadjon a büszkeségtől, hogy előléptessék, és, hogy a polgármester hálálkodjon, amiért megmentette a családját egy bűnözőtől. Ám ez mind csak hamis képzelgés.
- Nem akartam betörni a polgármester házába, én csak a barátom levele miatt voltam ott - Ismétlem meg a lehető legnyugodtabb hangnemben, mire ő hangosan az asztalra csap, ezután káromkodva távozik, én pedig egyedül maradok a falon ketyegő óra kattogásával. Nem marad jobb elfoglaltságom a percek számolásánál.
A másodpercmutató egész pontosan harmincháromszor teszi meg a háromszázhatvan fokot, mikor az ajtó újra kinyílik, s belép rajta a szőke srác, aki a benzinkútnál figyelt. Egyenruhája és jelvénye elárulja, hogy nem megmenteni jött, ő is csak egy újabb lökött nyomozó. Tudhattam volna!
Lassan húzza ki az asztal túloldalán pihenő széket, majd leül, és elmosolyodik. Biztosan ennyire röhejesen festek.
- Nina, igaz?
- Tegan - Javítom ki - A nevem Tegan.
- Ó, ne szerénykedj már! A valódi éned érdekel nem az, ami mögé Nina Filkinst rejted - Vár néhány másodpercet, de mikor rájön, hogy nem fogok megszólalni, folytatja - Mesélj nekem egy kicsit Ian Ostroff-ról - Kedvessége megdöbbentő. Furcsa. Akiről eddig úgy véltem, hogy a rossz oldalon áll, most kiderül, hogy mégis ő a jó. A külső néha megtévesztő, de remek álca.
- Shane... - Megköszörüli a torkát. Nem ismerem őt, mégis tudom mire gondol - Ian új életet akar kezdeni Brisbane-ben. Elhitette velem, hogy abban az életben én is boldog lehetek az ő oldalán. Talán össze is házasodtunk volna...
- Ő mégis feldobott téged, és lelépett - Bólintok.
- Hazudott - Teszem hozzá.
- Hol ismerkedtetek meg?
- A gimiben. A szerelem elvakított, én pedig túl későn kaptam észbe. Hamar történt minden. Tizenhét voltam, mikor először felajánlotta, hogy szökjünk el, ez pedig a tizennyolcadik születésnapomon be is következett. Akkor még nem is sejtettem, hogy miből fogunk megélni...
- Aztán jött 2012. novembere - Szavaimat kirakóként rakja össze. Pontosan tudja a dátumokat, a helyszíneket, de az okok és a háttérsztorik után még kutat. Ehhez kellek neki én, ki olyan nyitottan beszélek életemről, mintha csak a legjobb barátommal társalognék, ami lehetetlen, hiszen nincsenek barátaim.
- Mit akarsz tőlem pontosan? - Kérdem történetem végén. Mesém összes darabját a helyére illesztette és még csak nem is jegyzetelt - Ez már rég nem a polgármester házáról szól, igaz? - Nem válaszol, helyette feláll, majd kisétál, ám nem telik el egy perc sem, már vissza is tér, ujjai közt kulcscsomót szorongatva. Mögém lép és kioldja a bilincset csuklómon.
- Gyere - Mondja, mielőtt megragadja karomat, aztán kivezet az épületből. Odakint az égen már látszódnak a csillagok. Mit csinál? - Hová megyünk? - Első kérdésem csak a fejemben fogalmazódik meg, a másodikat viszont már hangosan is felteszem.
- Pihenünk picit - Egy fekete Range Rover ajtaját nyitja ki előttem - Huppanj be.
- És mit teszel, ha leütlek, elveszem a pénzed, és ellopom a kocsid? - Kérdésem teljesen jogos. Hogy tud egy rendőr megbízni egy olyan emberben, mint amilyen én is vagyok? Hogy tudna ezek után bárki is hinni bennem? - Miért bízol bennem?
- Nem gondolod, hogy túl sokat kérdezel?
- Nem gondolod, hogy alig válaszolsz? - Kérdésre kérdés. Mindenki ellensége.
- Ha beülsz a kocsiba mindenre válaszolok. Csak gyere, kérlek - Egy ilyen könyörgésnek még a legszigorúbb gyilkos sem tudna ellenállni.
Első kérdésem ismétlése az utolsónak, s egyből hozzávágom mikor beül a kormány mögé - Miért bízol bennem?
- Szerintem már rájöttél, hogy a kezdetek óta figyellek mindkettőtöket. Átvettem az összes ügyeteket, kiismertelek benneteket, így már előre tudtam mit, és mikor fogtok kirabolni, no meg azt is, hogy én mit fogok tenni. Most biztosan azt kérdezed; "Akkor miért nem állítottalak meg?". A válasz egyszerű: Élettapasztalat. Ha megcsíplek, nem esel pofára. Tudom, ez most nagyon gonoszul hangzik, de valójában igencsak kedves gesztus. Tegyük fel, hogy elkaplak, börtönbe kerültök mindketten, távol egymástól, szerelmesen, összeverve. Sosem jössz rá, hogy Ian még csak nem is kedvel, nem tudod meg mekkora hibát követtél el két évvel ezelőtt, s arra sem gondolsz, mennyire nem vagy önmagad. Tegan szerepét játszottad volna egy színdarabban, melynek sosem lett volna vége. Én csak segíteni akarok, hogy megtaláld a helyes utat, hogy Ninára lelj - Úszom szavaiban, közben mégis fáj minden mondata. Nem azért, mert rosszul esik, vagy mert az összes oly' kegyetlen. A fájdalom oka nem más, mint az igazság, minek csúfsága talán felébresztett bennem valamit. Vagy... valakit.
- Megpróbálhatjuk elfelejteni a múltat, hogy könnyebb legyen beilleszkedni - Fejezem be mondanivalóját. Hangos cuppanást hallat, ahogy megcsókolja teli hátizsákját, aztán előremászik és puffan egyet az anyósülésen.
Az első megállónk egy ismeretlen kisváros benzinkútja. Shane szerint tankolás után, egyszerűen el kéne hajtanunk, de én tisztességes akarok lenni, ezért bemegyek, míg ő üzemanyagot ereszt a kocsiba. Lekapok a polcról egy zacskó chipset, valamint kiveszek a hűtőből két üveg jéghideg kólát, majd fizetek. Készpénzzel.
Kifelé menet veszem csak észre a férfit, ki tekintetével végigkíséri összes tettemet. Fiatal, húszas éveiben járhat, szőke haját hátrafogva hordja, kék szemei mélyen bőrömbe fúródnak. Furcsa, mintha akarna valamit. Mintha ismerne. Pedig az életemre esküdve is megfogadnám, hogy még sosem találkoztunk, hiszen alaposan megjegyeznék egy ilyen csodás arcot. Fekete pólójában, farmerjában s abban a bőrdzsekiben pont úgy fest, mint a Disney-filmek rossz fiúja, ki minden szerelmi bánat okozója, a lányok mégis kívánják.
Dudaszó jelzi, hogy Shane már vár, így elhagyom a helyiséget. A férfi is látótávolságon kívülre kerül, ezért gondolataim végre visszatérnek a valóságba.
- Mit szólnál, ehhez a motelhez? - Mutat pár képet a telefonján Shane. Ő az én saját szívtipróm. A fogadó nem túl nagy, nem is a legmodernebb, de pont jó ahhoz, hogy ne keltsünk feltűnést ma éjszakára.
- Tök jó! Merre van? - Fordítom el a kulcsot az autóban, majd Shane navigációját követve hajtok el szállásunkig.
Ahogy bezárul mögöttem a 8-as szoba ajtaja, Shane ajkai már az enyémre is tapadnak, heves táncot kezdenek járni. Nyelve hamar begördül fogaim közt, kezei csípőmre tapadva húznak közelebb hozzá, aztán picit lejjebb csúszva, erősebben ragadnak meg, hogy felkaphassanak. Dereka köré fonom a lábaim, mire ő eldől velem az ágyon. Boldogság, pára, és apró nyögések terülnek szét a levegőben, életem legcsodásabb éjjelén...
***
Reggel, az ágy másik oldalán csak egy cetlit találok. "Elmentem, eladok 1-2 dolgot, de 9-re várlak az alábbi címnél. Elviszlek reggelizni. Szeretlek. Shane". Néma mosollyal válaszolok, majd öltözködni kezdek. Tegnapi blúzomat bőrdzsekivel takarom el, ezeket pedig fekete nadrágommal társítom, hajamat lófarokba kötöm. Ezután bakancsomba bújok. Elkészültem, de fel nem készültem a sorscsapásra, mely csak ez után következett...
Már az is rettentően gyanús volt nekem, hogy a megadott cím egy hatalmas házhoz hozott, ám arra, hogy mi is történik éppen csak akkor jöttem rá, mikor megjelentek a zsaruk. A bénultságtól menekülni sem tudok. Kamu volt a levél, hazugság volt minden szava. Elhitette velem, hogy szeret, mikor valójában nem is érzett így, s beetette azt is, hogy egyszer még boldogok lehetünk. Kamu! Kamu, ahogy az eddigi életünk is az volt.
Ismeritek az érzést, amikor kibilincselve ültök egy szobában, előttetek egy asztallal, meg egy nyomozóval, aki idióta kérdéseket tesz fel, melyekre lehetetlen úgy válaszolni, hogy ne tűnjetek bűnösnek, még akkor is, ha valóban ártatlanok vagytok, s mellettetek egy tükör, melybe ha belenézel magadat látod, pedig tudod, hogy mögötte ki tudja még hány rendőr áll, hallgatózva? Én ismerem. És nem túl kellemes!
- Kérdezd meg még párszor, a válaszom akkor is ugyanaz! Nem akartam betörni a polgármester házába, én csak a barátom levele miatt voltam ott. Ha elengedsz megmutatom!
- Ugye nem képzeled, hogy elengedlek? - Sóhajtok.
Ekkor ismét megkérdi: - Miért akartál betörni abba a házba? - Arra vár, hogy bevalljam, amit valójában nem is követtem el. Azt akarja, hogy hamis vallomást tegyek, hogy hosszú évekre börtönbe kerüljek, hogy arca dagadjon a büszkeségtől, hogy előléptessék, és, hogy a polgármester hálálkodjon, amiért megmentette a családját egy bűnözőtől. Ám ez mind csak hamis képzelgés.
Lassan húzza ki az asztal túloldalán pihenő széket, majd leül, és elmosolyodik. Biztosan ennyire röhejesen festek.
- Nina, igaz?
- Tegan - Javítom ki - A nevem Tegan.
- Ó, ne szerénykedj már! A valódi éned érdekel nem az, ami mögé Nina Filkinst rejted - Vár néhány másodpercet, de mikor rájön, hogy nem fogok megszólalni, folytatja - Mesélj nekem egy kicsit Ian Ostroff-ról - Kedvessége megdöbbentő. Furcsa. Akiről eddig úgy véltem, hogy a rossz oldalon áll, most kiderül, hogy mégis ő a jó. A külső néha megtévesztő, de remek álca.
- Shane... - Megköszörüli a torkát. Nem ismerem őt, mégis tudom mire gondol - Ian új életet akar kezdeni Brisbane-ben. Elhitette velem, hogy abban az életben én is boldog lehetek az ő oldalán. Talán össze is házasodtunk volna...
- Ő mégis feldobott téged, és lelépett - Bólintok.
- Hazudott - Teszem hozzá.
- Hol ismerkedtetek meg?
- A gimiben. A szerelem elvakított, én pedig túl későn kaptam észbe. Hamar történt minden. Tizenhét voltam, mikor először felajánlotta, hogy szökjünk el, ez pedig a tizennyolcadik születésnapomon be is következett. Akkor még nem is sejtettem, hogy miből fogunk megélni...
- Aztán jött 2012. novembere - Szavaimat kirakóként rakja össze. Pontosan tudja a dátumokat, a helyszíneket, de az okok és a háttérsztorik után még kutat. Ehhez kellek neki én, ki olyan nyitottan beszélek életemről, mintha csak a legjobb barátommal társalognék, ami lehetetlen, hiszen nincsenek barátaim.
- Mit akarsz tőlem pontosan? - Kérdem történetem végén. Mesém összes darabját a helyére illesztette és még csak nem is jegyzetelt - Ez már rég nem a polgármester házáról szól, igaz? - Nem válaszol, helyette feláll, majd kisétál, ám nem telik el egy perc sem, már vissza is tér, ujjai közt kulcscsomót szorongatva. Mögém lép és kioldja a bilincset csuklómon.
- Gyere - Mondja, mielőtt megragadja karomat, aztán kivezet az épületből. Odakint az égen már látszódnak a csillagok. Mit csinál? - Hová megyünk? - Első kérdésem csak a fejemben fogalmazódik meg, a másodikat viszont már hangosan is felteszem.
- Pihenünk picit - Egy fekete Range Rover ajtaját nyitja ki előttem - Huppanj be.
- És mit teszel, ha leütlek, elveszem a pénzed, és ellopom a kocsid? - Kérdésem teljesen jogos. Hogy tud egy rendőr megbízni egy olyan emberben, mint amilyen én is vagyok? Hogy tudna ezek után bárki is hinni bennem? - Miért bízol bennem?
- Nem gondolod, hogy túl sokat kérdezel?
- Nem gondolod, hogy alig válaszolsz? - Kérdésre kérdés. Mindenki ellensége.
- Ha beülsz a kocsiba mindenre válaszolok. Csak gyere, kérlek - Egy ilyen könyörgésnek még a legszigorúbb gyilkos sem tudna ellenállni.
Első kérdésem ismétlése az utolsónak, s egyből hozzávágom mikor beül a kormány mögé - Miért bízol bennem?
- Szerintem már rájöttél, hogy a kezdetek óta figyellek mindkettőtöket. Átvettem az összes ügyeteket, kiismertelek benneteket, így már előre tudtam mit, és mikor fogtok kirabolni, no meg azt is, hogy én mit fogok tenni. Most biztosan azt kérdezed; "Akkor miért nem állítottalak meg?". A válasz egyszerű: Élettapasztalat. Ha megcsíplek, nem esel pofára. Tudom, ez most nagyon gonoszul hangzik, de valójában igencsak kedves gesztus. Tegyük fel, hogy elkaplak, börtönbe kerültök mindketten, távol egymástól, szerelmesen, összeverve. Sosem jössz rá, hogy Ian még csak nem is kedvel, nem tudod meg mekkora hibát követtél el két évvel ezelőtt, s arra sem gondolsz, mennyire nem vagy önmagad. Tegan szerepét játszottad volna egy színdarabban, melynek sosem lett volna vége. Én csak segíteni akarok, hogy megtaláld a helyes utat, hogy Ninára lelj - Úszom szavaiban, közben mégis fáj minden mondata. Nem azért, mert rosszul esik, vagy mert az összes oly' kegyetlen. A fájdalom oka nem más, mint az igazság, minek csúfsága talán felébresztett bennem valamit. Vagy... valakit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése